Gyerekkoromban mindig kikészültem azokat az apukákat látva, akik ülnek a cukrászdában (hétről hétre ugyanabban) gyerekükkel, vagy állnak a sarkon a volt asszonyra várva, akik általában ideges léptekkel közeledtek feléjük, majd átadták a gyereket és se szó, se beszéd, sarkon…